Egy prédikátor fia. Rendőrgyilkos. Ügyvéd. Pisztolyhős. Legenda, akinek személyes tárgyai több tízezer dollárért cserélnek gazdát az aukciókon. Ő John Wesley Hardin, a törvényen kívüli, akinek sorsa messze túlszárnyal minden vadnyugattal kapcsolatos fantáziát.

1853-ban látta meg a napvilágot Texas északi peremén, egy metodista prédikátor fiaként. Az idilli családi háttér ellenére (tanító-prédikátor apa és művelt anya) igen korán megmutatta, milyen fából faragták. Mindössze 12 éves volt, amikor egy gyermeki vita hevében csaknem halálra szurkálta iskolatársát – ráadásul a saját édesapja által alapított iskolában. Élete első emberölése sem váratott magára sokáig. 15 éves korában öt pisztolylövéssel leterített egy volt rabszolgát, aki egy birkózásban elszenvedett vereség miatt akart elégtételt venni rajta. Bár jó eséllyel jogos önvédelem történt, apja nem bízott a helyi igazságszolgáltatásban, melyet a polgárháborút követően nagyrészt északi szimpatizánsok és felszabadított rabszolgák alkottak. Az ifjú Hardin menekülni kényszerült és ezzel megkezdődött egy évtizedes ámokfutása.

Nem sokkal később három északi katonával végzett, akiket a kézre kerítésére küldtek. Tudta, hogy innentől nincs visszaút. Megszállottan tökéletesítette céllövő tudományát és hamar hírhedté vált arról, hogy példátlanul gyorsan rántja elő fegyvereit és milliméterre pontosan céloz. Az emberi életekre egyre inkább fittyet hányt. Vitáit - ami italozó-szerencsejátékos életmódjából adódóan szép számmal akadt – rendre golyóval zárta rövidre. Bár 1871-ben letartóztatták és elítélték, a börtönbe vezető úton az egyik fogva tartójával is végzett, majd elmenekült. Ilyen „szakmai múlttal” nem sok választása maradt, cowboy-nak állt. Marhacsordákat hajtott Kansas felé, de természetét ezúttal sem tudta meghazudtolni. Lépten-nyomon akadt egy tűrhetetlen nézeteltérés vagy megbosszulni való gaztett, így útját mexikóiak, indiánok és volt rabszolgák holttestei szegélyezték.

Pályája szégyenfoltja, amikor azért végzett ki egy vadidegent egy éjszakába nyúló tivornyázást követően, mert horkolásával megzavarta  az ő whiskey-gőzös álmát. Ugyan elmondása szerint csupán azért lőtte át a hálószoba falát, hogy felébressze a szomszédban hortyogó férfit, mivel sohasem hibázott, a fején találta el azt. A történet pikantériája, hogy mindez éppen Wild Bill Hickock, a kor legendás seriffje által példásan felügyelt Abilene városában történt. Mivel tudta, nem számíthat kegyelemre, az éj leple alatt, háztetőkön osonva, szalmabálában rejtőzködve menekült, végül egy lopott ló hátán hagyta maga mögött a várost. Neve ettől az incidenstől kezdve egyet jelentet a földi gonosszal.

1872-ben, immár álnéven Texas középső részén telepedett le, ahová több rokona is követte. A lövöldözés persze most sem volt ellenére, amire két rivális család, a Sutton-ok és a Taylor-ok közötti viszály szolgáltatott alkalmat. Ebben az időszakban történt, hogy egy szerencsejátékkal kapcsolatos nézeteltérés során súlyosan megsebesült: meglőtték és veséjébe sörétdarabok fúródtak. Úgy tűnt, nem sok van neki hátra. Kiderült azonban, hogy ennél keményebb matériából gyúrták. Túlélte és lábadozása során elhatározta, letelepedik. Feladta magát a rendőrségen, mondván jobb, ha tiszta lappal kezd új életet. Ám miután tudomására jutott, hogy a hatóság hány gyilkosságot szeretne a nyakába varrni, már cseppet sem volt ínyére a dolog. A cellaablak rácsait elfűrészelve ismét megszökött az igazságszolgáltatás markából.

Ha már szabad volt, ott folytatta, ahol abbahagyta. A családi viszály égisze alatt végzett a helyi hatóság két emberével, akik állítása szerint a riválisok oldalán álltak, majd a Sutton család néhány tagja mellett DeWitt megye seriffjét és annak helyettesét is a másvilágra küldte. A rendőrgyilkosságot már abban az időben sem nézték jó szemmel, pláne ha valaki sportot űzött belőle, így Hardin-nak egészen Floridáig kellett menekülnie. Itt újabb álnevet vett fel és családját is odaköltöztette.

A végzet azonban ismét utolérte. Egy megyei seriff-helyettessel, Charles Webb-el keveredett tűzharcba, mivel úgy gondolta, hogy az leleplezte őt. Ellenfele ezúttal is életét vesztette. Mivel eddig jobbára északiakkal szimpatizáló rendfenntartókat gyilkolt, a polgárháború után meggyötört déli lakosság nem nézte különösebben rossz szemmel ténykedését. Ezúttal azonban egy köztiszteletben álló atyafival végzett, így a város lakói nem ismertek kegyelmet. Hardin-nak ugyan sikerült elmenekülnie, de a bosszúszomjas nép több családtagját, köztük bátyját is meglincselte.

Hardin útja ismét szülőföldjére, Texas-ba vezetett, ahol az állami rendőrség egy emberével végzett, míg egy másikat súlyosan megsebesített. Ekkor a hatóság részéről betelt a pohár. Texas kormányzója az addigi legnagyobb összegű vérdíjat tűzze ki a fejére: 4 000 dollárt, élve vagy halva. E tetemes összeg beindította mind a helyi, mind a szövetségi rendfenntartó gépezetet és számos fejvadász is Hardin nyomába eredt. Nem volt menekvés, 1877-ben Alabama és Florida határvidékén, egy vonaton lekapcsolták.

1878-ban 25 év börtönre ítélték, melyet a texasi Huntsville fegyházában kellett letöltenie. A beilleszkedés cseppet sem ment könnyen egy olyan embernek, aki az elmúlt évtizedet jobbára úton töltötte. Több szökési kísérlet, engedetlenség, lázadás szítása jellemezte az első időszakot, de attól sem riadt vissza, hogy megkísérelje kirabolni a börtön fegyverraktárát. Tetteiért rendre korbácsolással és magánzárkával fizetett. Végül a jog tanulmányozásában talált megnyugvásra. Börtönévei alatt autodidakta módon jogásszá képezte magát, önéletrajzi könyvet írt, teológiai témájú könyveket olvasott és ő felügyelte a börtön vasárnapi iskoláját.

Végül 16 évet töltött le a rá szabott büntetésből. 1894. februárjában egy öltözet ruhával és 15 dollárral a zsebében helyezték szabadlábra. Édesanyja, fia és első felesége addigra mind távoztak az élők sorából. Még ebben az évben sikeres ügyvédi vizsgát tett és Texas középső részén, Gonzales városában telepedett le. Mindjárt meg is nyitotta ügyvédi irodáját, de csalódnia kellett. A helyi közösség nem bízott egy volt börtöntöltelékben, így vállalkozása finoman szólva is akadozott. Elkeseredésében ismét a szerencsejátékhoz és az italhoz fordult. 1895-ben ismét megházasodott. Ezúttal egy alig 15 éves hajadont vett el, de a frigy tiszavirág életűnek bizonyult. Hardin ismét költözött, ezúttal El Paso-ba.

Az El Paso-i hatóságok komolyan vették az érkezését. Sokan féltek tőle, de legalább ennyien tisztelték fegyverkezelési technikája és kötélidegei miatt. Egy dologban viszont mindenki biztos volt: előbb vagy utóbb ismét bajt kever. Ezért a város több pontján titkos fegyverállásokat alakítottak ki, elővigyázatosságból. Persze Hardin sem igyekezett különösebben, hogy megnyugtassa az aggódókat: lépten-nyomon fegyverkezelési- és céllövő tudományát fitogtatta. Bár több személyes összetűzés során zsigerből pisztolyt rántott, csupán egyetlen, gondatlanságból elkövetett emberölés száradt a lelkén: fogadásból egy mexikói férfi alól kilőtte az emelvényt, amelyen tartózkodott és a szerencsétlen belehalt a zuhanásba.

Annak az embernek, aki oly sok végzetes lövést osztott ki életében, végül szintén golyó okozta a halálát. 1895-ben összetűzésbe keveredett John Selman-nal, az egyik helyi rendfenntartóval, aki le akarta tartóztatni Hardin aktuális barátnőjét nyilvános fegyverviselés miatt. A heves szóváltást egy újabb követte, ezúttal Selman apjával, aki maga is hírhedt fegyverforgató volt. A vitát követő este az idősebb Selman Hardin nyomába eredt, aki az egyik mulatóban épp szerencsejátékkal múlatta az időt. Elővigyázatlan volt, a bejáratnak háttal állt a játékasztalnál és ez okozta a vesztét. Selman berontott a lengőajtón és azonnal tüzet nyitott. Hardin fejlövést kapott és ott a helyszínen meghalt.

Nehéz megmondani, hogy pontosan hány emberélet száradt a lelkén. A gyilkosságok többségét a városokon kívül követte el, így ezek kevésbé voltak dokumentálhatóak. Ő maga 42 emberölést ismert el könyvében, de ettől kisebb és nagyobb számok is napvilágot láttak már azóta. Egy dolog azonban biztos: John W. Hardin a mai napig a vadnyugat egyik leglegendásabb pisztolyhőse, egyben Texas valaha élt legveszélyesebb banditája.

Fegyverei és használati tárgyai ma különböző magángyűjteményeket gyarapítanak. A halálakor nála lévő Colt és a hozzá tartozó fegyvertáska 168 ezer dollárért, míg az őt leterítő golyó 80 ezer dollárért kelt el egy-egy aukción. Egy másik revolver, melyet egy mulató kifosztásakor használt, 100 ezer dollárért cserélt gazdát, de jó árat (több mint 15 ezer dollár) fizettek kártyapaklijáért, névjegykártyájáért és egy, a halálhírét leközlő korabeli újságért is.

A sorozat korábbi részeit itt olvashatjátok.

Fotók: murderopedia; El Paso County Historical Society Archives; Források: www.legendsofamerica.com; www.murderopedia.com; www.texasunited.com

Tetszett a poszt? Tarts velem a Facebookon is, kattints ide!